Templom fából az örökkévalóságnak

A temetőkert bejárata egy szépen faragott székely kapu. 1698-ban e helyen már egy fatemplom állt, amit többször át-, illetve újraépítettek, majd 1938-ban lebontottak és Szeghalmy Bálint városi főmérnök tervei szerint, székely stílusú fatemplomot építettek fel.

1997. december 4-én hajnalban tragikus esemény történt. Egy elborult elméjű fiatalember felgyújtotta a templomot

A Deszkatemplom a miskolci Tetemváron álló református templom, és ahogy a neve is mutatja, fából épült. Külső megjelenésében és belső kialakításában erdélyi építészeti elemek, motívumok dominálnak. A jelenlegi épület 1999-ben épült az előző másolataként, amelynek tervezője Szeghalmy Bálint, Miskolc főépítésze volt.

Az előző templom ronyában a keresztgerendán rovásírásos feliratot talált – és fordított le – Sólyom Ferenc 1986-ban:

,,Álott e helyen már 1688-ban ref. temetőn tetemvári fatemplom, később 1724-ben ugyanezen helyen a ref. Deszkatemplom épült ide. Faraga Tarczali János főbírósága és Sámuel prédikátor idejében.” 

Nem a most ismert templom az első ezen a helyen. A mai templom helyén már három fatemplom állt ezelőtt, az első 1637-ben épült. Amikor annak az állapota nagyon leromlott, 1724-ben újat emeltek a helyére. Ennek a második templomnak az újjáépítésében elévülhetetlen érdemei vannak Bató István gazdag miskolci kereskedőnek, aki 1874-ben saját pénzén újíttatta fel, és végrendeletében alapítványt is létrehozott a templom céljaira. A felújítás ellenére a 20. század elején már ez a templom is menthetetlenné vált, ezért lebontották, és Szeghalmy Bálint tervei szerint új, monumentális, és az erdélyi, szatmári népi építészet formavilágát megjelenítő templomot építettek. A templomot 1938. szeptember 19-én avatták fel. A Deszkatemplomot 1997-ben felgyújtották, és a mai épület – az eredeti formavilágát megtartva – közadakozásból és állami támogatásból épült újjá Puskás Péter tervei szerint, Simon Gábor építész vezetésével, és 1999. május 2-án avatták fel.

A tűzvészt követően azonnal közadakozás indult meg, és a város polgárainak, a híveknek egyöntetű véleménye az volt, hogy nem új tervezésű templomot akarnak, hanem a leégett templomot kell újjáépíteni. A helyreállítás koordinálására felállt bizottságnak ugyanez volt a véleménye, azzal kiegészítve, hogy ami a tűzvész után megmaradt, hasznosítható, azt konzerválni kell és fel kell használni az újjáépített templomban. Az új tervek elkészítése során felhasználták az eredeti terveket és fotókat, és ehhez képest a megvalósításhoz három helyen módosítottak: a főtorony alatti raktárakat (eredetileg hullakamrának épültek) a templomtérhez kapcsolták, a torony téglaszerkezetében előtűnt csúcsíves nyílás felhasználásával emeleti toronykarzatot alakítottak ki, valamint kissé megnövelték az orgonakarzatot, miközben az orgonát úgy építették be, hogy az ne takarja a főbejárat fölötti ablakot. A leégett templom ötvenes években készült lineáris elrendezését az eredeti terveknek megfelelően axiálissá alakították. A vezető tervező Puskás Péter volt,az újjáépítést Simon Gábor építész vezette.

A belső tér látható faszerkezetei vörösfenyőből, a többi rész borovi és lucfenyőből készültek. A hasított lucfenyő zsindelyek Erdélyből érkeztek, a szepesváraljai római katolikus püspök mintegy egymillió forintos faanyagot ajándékozott a tető deszkázatához, a díszítéseket Erdélyből, Alsócsernátonból érkezett fafaragók készítették. A templomépítés során nagy figyelmet fordítottak a tűzvédelemre: a faanyagot UV-, gomba- és tűzvédelemmel látták el, a zsindely lécezése alá pedig horganyzott acéllemezt építettek be.

A templom belső berendezésének terveit egy hatfős belsőépítész csoport készítette el, Rudolf Mihály vezetésével.A belső tér dúsan faragott, hársfából és vörösfenyőből készült.A kialakításban számos képzőművész működött közre, a miskolci Jószay Zsolt szobrászművész például a szószék koronáján álló Főnix faszobrot, az örök újjászületés jelképét készítette el. A nyugati ólomüvegek Horváth Mária, a keleti ólomüvegek pedig Kovács Keve János munkái. A megrongálódott harangok helyett újak készültek Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mester műhelyében. Az Ödön-harang 360 kilogrammos, a Sándor-harang 193 kilogrammos lett. Az új, 21 regiszteres, kétmanuálos, mechanikus orgona 2000-re készült el, Albert Miklós munkája.

A templomon emléktábla van elhelyezve az utolsó (újjá)építésről is:

,,E szent hely a keresztyénség és a magyarság áldozatából újjáépült hamvaiból, felszentelték Orbán Viktor miniszterelnök és Kobold Tamás polgármester jelenlétében. Egyedül Istené a dicsőség!”

A harangszentelést az 1938. évi templomavatás hatvanadik évfordulóján, 1998. szeptember 18-án tartották meg.[9] Az év végére a templom már olyan készültségi állapotban volt, hogy a hívek gyertyafény mellett ünnepelhették a karácsonyt. A templom 1999 januárjában új díszkivilágítást is kapott, az ÉMÁSZ adományaként. A Deszkatemplom felszentelési ünnepsége 1999. május 2-án volt. A templom déli oldalában helyezték el a Szeghalmy-sírhelyet, amely az építész külföldről hazahozott hamvait tartalmazza. 2015-ben – a régi kazán meghibásodása miatt – korszerűsítették a fűtési rendszert a Deszkatemplomban.

A temetőben nyugszik Szabó Lőrinc édesanyja. A temetés a költőt megrendítő vers írására késztette, amely a Tücsökzene-ciklus utolsó kötetében (Helyzetek és pillanatok) jelent meg 1957-ben. A költemény címe: A miskolci „deszkatemplom”-ban