KECSAP 2011 (Kerületi Csapatok nyári tábra) Agria módra, avagy
a II. cserkészkerület csapatinak közös táborozása Egerben
Régóta nem volt ily nagy sürgés-forgás az egri Berva-völgyben meghúzódó cserkészparkban, hiszen egy meleg augusztusi délelőtt, 2011. augusztus 11-én, először cserkészek kicsiny, de annál tevékenyebb csapata, majd teherautókon jelentős mennyiségű felszerelés érkezett eme remek táborhelyre.
Gyorsan is haladt a munka, a lepakolás sem volt gond, összeszokottan dolgoztak a cserkészek. S ezen nem csodálkozhattunk, hiszen magát a közös táborozást több mint egy esztendős előkészítő munka előzte meg, amelynek során a II. Kerület vezetősége igyekezett minden résztvevő részére értékes és érdekes programot kitalálni, valamint a felmerült kérdések megoldására gyakorlati megvalósításokat kidolgozni. A tábor vezetésének teljes felelőssége Majorszki András cserkésztestvérünk vállán nyugodott, aki tőle telhető legjobb módon próbálta ellátni a feladatát, bizony sok esetben nem kevés fejtöréssel. Ugyanakkor minden rendű és rangú cserkésztestvérünk a segítségére volt, hol szakértelmével, hol keze munkájával, biztató szavával. S meg is lett az eredménye eme összefogásnak, hiszen a felszerelés teherautóra pakolása is megfelelő ütemben haladt már a kerületi raktárból, Miskolcon. S ahogy megérkeztek az előtábort előkészítő cserkészek, rögtön bele is vágtunk a munkába. Már az első nap fel lettek állítva a teljes tábort kiszolgáló létesítmények, az M63-as sátrak hosszú sora, a GH szükséges dolgai, a közösségi létesítmények, a zuhanyzók. S persze nem csökkent a munka lendülete sem vasárnapig, amikorra is a táborozók többsége megérkezett, Egerből, Miskolcról, Kisvárdáról, Szerencsről, Tiszaújvárosból.
A tábort elfoglaló cserkészek a kezdeti kavarodás után rögtön a keretmese részesei lettek, amely szerint a római birodalom egy korszakát jelenítettük meg: I. Majorszkius császár uralkodására egybegyűlt négy birodalmi légió, azaz a négy altábor közös ünnepléséről szólt az együtt töltött hét. A keretmese történelmi alapokon nyugodott, előzetesesen utána jártunk a részleteknek, a viseletnek, a légiók azaz az altáborok neveinek. A bátor cserkészek ennek köszönhetően az Ulpia, Auguszta, Gemina, és Apollinaris, egykor valóban Pannóniában állomásozott légiók tagjai lehettek. Minden légió zászlók alatt vonult fel, de büszkén hordozta pajzsait, valamint légiós jelvényeit, azaz a vexilumokat is. A táborba bevezettük a majorszkiuszt(fém alátétek testesítették meg) mint fizetőeszközt, amellyel az egyes és a közösségi teljesítményeket jutalmaztuk. Volt is tülekedés értük, a cserkészek egymást túllicitálva próbáltak minél többhöz hozzájutni belőlük.
Már a tábor első napján egy elég különleges kívánságnak kellett eleget tennünk: a városi vezetés felkérésére, hetvenkettő cserkésznek díszegyenruhában részt kellett vennie az országzászló alapkőletételén, Miskolcon. Volt is nagy sürgés-forgás, de szerencsésen megoldottuk a feladatot. A tábor többi része ezen idő alatt igyekezett körletét minél csinosabbá tenni, majd örömmel várta a többiek visszatértét, hogy a fáradtságot kipihenve este egy közös tábortűzön és izgalmas meseerdőn vegyünk részt a velünk táborozó kiscserkészekkel. Másnap tovább folyt a tábor-szépítés délelőtt, majd délután a közeli Les-réten a tettre kész légiók számháborúban mérhették össze az erejüket. Eme remek napot különleges tábortűz koronázta meg, igazi cirkuszi mutatványokkal, amely során még egy valódi tűzzsonglőr is fellépett a cserkészek legnagyobb örömére. A szerdai nap délelőttje játékkal, sporttal telt el, majd ezeket követte a felkészülés az odakint alvós portyára. Az összes légió útra kelt, hogy a tábortól távol, az erődben töltse az éjszakát. Valaki a Les-réten ütött tanyát, voltak olyanok, akik Szarvaskőre vándoroltak, de bizony nem egy bátor cserkész eljutott még Bélapátfalvára is. Mindenki pozitív kalandokba bővelkedve, némelyek egy kicsit elcsellengve, fáradtan, de boldogan tért vissza a táborhelyre, másnap kora délután. A beérkezést követően megfürödve egyesek az újonc, mások pedig az I. próbára készülhettek fel, s addig a tábor többi része játékkal és a szolgálatok ellátásával töltötte az időt. Az estét emlékezetes tábortűz zárta, s mindenki azzal tért nyugvóra, hogy holnap korán kelve különleges programra indulunk.
Másnap a reggeli rutin után, háló és fürdő dolgainkat magunkhoz véve, az egész tábor apraja-nagyja bevonult Egerbe, egy kellemes strandolásra. Volt is ám móka és kacagás kora délutánig, amelyre a koronát a nagy medencében több mint száz fővel előadott cserkész vízi aerobic tette fel. A strandot elhagyva pompás étkekkel béleltük ki követelődző bendőnket, s azt követően részt vettünk az éjszakába hajló városi ünnepségen augusztus 20.-a tiszteletére, fáklyás felvonulással karöltve. Az este során még egy éjszakai számháborúra is sort kerítettünk, kettő menetben, a résztvevők legnagyobb örömére, az Érsekkert sejtelmes árnyékokkal teli fasorai között, amely mellett tértünk esti nyugovóra. Az ünnep napján korán kelve az egri Bazilikában misén vettünk részt, majd a Bazilika lépcsőjén állva számos ifjú testvérünk tett cserkészfogadalmat, s a többiek velük együtt újították meg esküjűket. Következett a furmányos városismereti játék, amelynek során a belváros számos nevezetessége felkutatásra került.
Egy igazán ízletes ebéd után visszatértünk a táborba, ahol már várta az izgatott légiósokat a megígért színes vásári forgatag. Lehetőség volt kipróbálni az airsoftot, a karikás ostort, és egyéb hadi dolgokat, kézművesként újrahasznosított dolgokból ékszert készíteni, táskát festeni, jégkrémet enni, szaunázni, hajat vágatni, krumpli lángost készíteni és enni, homályos és kétes értékű jóslatokat kérni, kötelet húzni, nyakkendő gyűrűt faragni és kovácsolni, és sok más egyéb mókában lelkesen részt venni. S bizony jól jöttek most a megkeresett majorszkiusok, hiszen e szolgáltatásokat csak ellenükben lehetett igénybe venni. De mindenki pompásan szórakozott, s bizony kellemesen elfáradva telepedtünk az esti tábortűzőz, amely az ünnepet méltatva, komolyabb hangvételével méltóképpen zárta táborunkat. Vasárnap reggel eljött a táborzárás ideje, amelynek során szomorú szívvel vettük tudomásul, hogy ez a Jóisten által minden tekintetben megáldott, kellemes kalandokban bővelkedő, egy hetes közös cserkész örömünnep véget ért.
A közös emlékezés mementójaként kiosztottunk az Egész Dénes által tervezett táborjelvényeket, majd együtt lebontottuk a közösségi és a személyes táborépítményeket. A szülők és a buszok is lassan megérkeztek, hogy hazavigyék a fáradt, de boldog cserkészeket, majd pedig a közös tábori felszerelés is útra kélt a kerületi raktár felé. S késő vasárnap délután, táborhelyünket rendezetten elhagyva, úgy kanyarodott ki az utolsó busz hazatérőben, hogy a legkisebbtől a legnagyobb cserkészig az motoszkált a szívünkben, hogy mikor is lesz a következő nagytáborunk, hiszen annyira jó volt? S e remény örömében távoztunk otthonainkba, bizakodva, hogy négy év múlva, újra együtt táborozhat a II. Cserkészkerület, hasonló cserkész élményekbe gazdagodva.
S eme röpke beszámoló végén szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett eme jeles esemény lebonyolításában. Köszönet a biztató szavakért, a munkáskezekért, az előzetes szervezéssel töltött sok-sok óráért: a forrásteremtésért, a papírmunkáért, a GH vezetéséért, a szolgálatok ellátásáért, az altáborok lelkiismeretes vezetéséért, azért, hogy közös erővel mertünk álmodni egy hatalmas dolgot, s volt erőnk és kitartásunk mindezt megvalósítani. S köszönet az egri cserkészeknek, akik mindenben segítőkész és szívélyes házigazdáink voltak. A Jóisten áldása legyen rajtunk minden cserkész utunkon.
Asylum
Bodnár Laci
[gdwpm id=”0B1yugfiRiO1xY1VWVVhJTXRWbHM” h=”400″]
[gdwpm id=”0B1yugfiRiO1xSVNOUHdvdjRGOFU” h=”400″]
[gdwpm id=”0B1yugfiRiO1xa2h0bXB1aWdUMHM” h=”400″]
[gdwpm id=”0B1yugfiRiO1xZmRwSm13bGZjNnM” h=”400″]