Márton napi eszem-iszom…

Sok-sok beszélgetésre, véleményre alapozva találtuk ki Eszem-iszom sorozatunk kereteit. Minden alkalommal helyi borokat, borászokat mutatunk majd be, melyet közös főzés követ. A legbátrabbak süteményversenyen mutathatják be konyhatudományukat, melyet otthon készítenek el, az esemény résztvevői megkóstolnak, majd szavazással választják ki a nyertest.

Ezekből a gondolatokból kiindulva szerveztük meg és gyűltünk össze november 10-én, hogy Márton napja alkalmából népszerűsítsük a helyi bor és gasztronómia kultúráját a Jókai városrészben élőkkel. Helyszínül a Háromkő Egyesület székhelye szolgált a Weidlich palotában.

Első vendégünk a Kossuth utcán székelő Francia Intézet igazgatója, Raymond Lardellier, Miskolc város 2018-as Pro Urbe kitüntetettje volt. Monsieur Lardellier, az első koccintás után pedig mindenkinek csak Raymond kalandos történeteit libazsíros kenyeret majszolva hallgattuk. Márton napja kapcsán elmondta, hogy Franciaországban mindenhol kapható november tájékán a beaujolais nouveau, azaz az újbor, de magyarítva akár bogyólé néven is találkozhatunk vele pár hazai üzletben. Sajnos mára nagyon elnépszerűsödött és kommercializálódott az ünnep odahaza.

Meglepetés vendégünk Sándor Zsolt borász, borszakértő és lokálpatrióta, akinek organikus pincészetéből pár órával korábban csordult át palackokba az újbor. Nem kész borokat ízleltünk, hanem igazi Márton napi kóstolón vehettünk részt: ilyenkor a bor még opálos, nem letisztult és kóstolás előtt érdemes sokáig levegőztetni, hogy az orrunkkal bármit is érezzünk. Ízében sokkal árulkodóbb: a borászok nem csak Márton napkor, hanem sokkal gyakrabban kóstolják meg a készülő bort. Szinte még álmukban is csak borkészítésen jár az agyuk: hiszen döntések sokasága vezet a szüret napjának megválasztásától a palackba töltésig.

Olvassátok el Radványi Judit tollából Márton napi eszem-iszom alkalmunk beszámolóját:

„Idén november 10-én került megrendezésre a Háromkő Egyesület szervezésében az első gasztroest, amelynek aktualitását a közelgő Márton-nap, témáját pedig az ahhoz szorosan kapcsolódó liba és újbor adta.

A meghívásnak eleget téve, egy kétnapos folkrendezvényt követően, vasárnap fél 6 tájban érkeztem a helyszínre, ahol a szervező és a résztvevők már javában tüsténkedtek, zajlottak az előkeszületek, és mindenki beszélgetett, nagy volt a nyüzsgés.

A program a korábban meghirdetett terv szerint ment:

• bemutatkozás, ismerkedés
• a meghívott vendég, Raymond elbeszélése a Franciaországban fennálló Márton-napi hagyományokról
• eszünk-iszunk
• kötetlen beszélgetés

A kóstoló előtt koccintottunk Raymond szülinapi pálinkájával, amivel kellően megalapoztuk a hangulatot, valamint kellő étvágyunk lett a finomságokhoz.

Az előétel libazsíros kenyér volt lilahagymával. Majd következett az újborkóstoló, ami számomra a meglepetés erejével hatott, az este folyamán nem először és nem utoljára, mivel nem számítottam arra, hogy egy borász is ellátogat hozzánk a saját készítésű boraival. A kóstolást egy rozéval indítottuk, majd utána 2 fehérbort és egy vöröset kóstoltunk. Sándor Zsolt élménydús beszámolójának hála, már-már szakértői szemmel. Akarom mondani, nyelvvel. 😁

A borok különlegessége, hogy a Bükkben termelt szőlőkből készült, és Zsoltnak, valamint néhány lokálpatrióta lélelekkel megáldott borásznak köszönhetően a bükki borok feljebb léptek az őket minősítő ranglétrán, elmozdult az utolsó helyről. A szemléletből valamint az elszántságból ítélve, mivel szívügyüknek tekintik, hogy az embereket megismertessék ezekkel a borokkal, a közeljövőben remélhetőleg folytatódik ez a pozitív tendencia. Hajrá Bükk! Hajrá Zsolt!

A következő programpont szerint, ami számomra szintén meglepetés volt, nekiláttunk a helyben készült hízott libamáj-sült elfogyasztásának. Gabi, a szervező, szakácsokat megszégyenítő rutinnal készítette el ezt a csemegét, amely olyan jól sikerült, hogy még a szaftja is mind egy cseppig elfogyott. Sőt! Az hamarabb elfogyott, mint a máj. 😏

Az est utolsó fénypontja a sütiverseny/sütikóstolás következett, aminek a végeredménye megkérdőjelezhetetlen volt, mivel egyetlen versenyző indult a „rocky road” fantázianevű, isteni finom, csokis-diós-krémes csodával. (A győzelem megérdemelt! 😁😂🤣)
Andi, a többiek nevében köszönöm, és gratulálok, nagyon finom lett!
(A nap méltó zárása lett volna egy lúdláb torta, de majd legközelebb együtt elkészíthetjük.)

Azt gondolom, hogy összességében egy jól sikerült este volt, az én hétvégémre mindenképpen feltette a koronát.
Finomak és laktatóak voltak az ételek, befogadó és érdeklődő, na meg persze jóétvágyú a társaság, a hangulatot pedig tovább fokozta/oldotta a borkóstoló.

Köszönöm a szervezőknek és a résztvevőknek a hangulatos és tartalmas estét, várom a következő alkalmat, ahol a sütiverseny résztvevőjeként én is elő szeretnék rukkolni valami finomsággal!

Üdvözlettel, Judit”

Miskolci Francia Intézet
Sándor Zsolt Organikus Szőlőbirtok és Pincészet
Márton nap