Kőszeg – Szeleste

6.00 óra. A túránk harmadik napjára ébredtünk. Hamarosan reggelizünk, leadjuk a szállásunk kulcsát, és nekivágunk a mai távnak. A kőszegi pecsételőhely a vasútállomáson van, ott majd lövök egy fotót magunkról.

Letoltuk az utat Tömördig, ami egyben pecsételő hely is. Pici, aranyos, rendezett, de hihetetlenül kihalt falu, egy nyomós kúton kívül más nem nagyon van. A lányok jó kis tempót diktáltak elöl, a 15 km-es távot, aminek a szintideje elvileg 4 óra lenyomtuk 2.45 óra alatt.

Megérkeztünk a következő pecsételő helyhez az Ablánci Malom Csárdához, aminek sajnos csak a romjai vannak meg. Eléggé elfáradt a csapat, de már csak 10 km van hátra. Az út egyébként laza és eltévedés nélküli volt, még áfonyát szedő nénikkel is beszélgettünk egy picit. Szóval egy hangulatkép az  ablonci pihenésről

Itt vagyunk Szelestén! Nem értjük hogyan és miért, de mindenkit padlóra tett az út. Az izmok lemerevedtek, millió cipőfeltörés és vízhólyag, miegyéb. Szeleste meglepően nagy egyutcás falu. A kultúrban alszunk, úgy vártak, hogy már a zárban volt a kulcs. Értitek? Kinyitották nekünk az épületet és megbízva bennünk – mert cserkészek és Kék túrázók vagyunk – nekünk adták használatra mindezt ingyen. Szinte hihetetlen ez a bizalom és jófejség a polgármestertől.

A parkot egy gyönyörűen gondozott atborétum övezi. A boltok sajna zárva voltak, mire megérkeztünk, de megpróbáltuk az egyik kocsmához tartozo boltot kinyittatni, de nem sikerült, a pultos menyecske elég bunkón állt hozzánk. Na de megneszeltük, hogy a másik kocsmában meg van melegszendvics! Nekünk sem kellett több, átvánszorogtunk Kristóf kivételével – mert szegény nem bír járni – a higany mozgásunkkal, és kértünk sok-sok finom ételt, miközben bepanaszoltuk, hogy milyen barátságtalan volt a másik fiatal hölgy… persze bókoltunk ezerrel, meg hagytunk egy rakás jattot, mert ez a hölgyike meg nagyon jó fej volt, még extra ketchupot is kaptunk!

Készülödünk a lefekvésre, kíváncsian várjuk holnap ki-hogy bír majd menni 🙂

Erről jut eszembe:

– Doktor úr, segítsen már nekem, mert nem bírok menni!

– De hogy jött akkor ide?

– Jönni azt tudok, csak menni nem!