Az odautunk

Az indulás napja

A vonat 13 óra 35 perckor indult a Tiszairól. Utazás közben keresztrejtvényt fejtettünk, de megcsodálhattuk (egyenlőre még csak messziről) a Mátrát is, habár tudtuk, hogy közelebről is látni fogjuk majd. A mellettünk ülő idős hölgytől hallottunk egy érdekes történetet: a férje öregcserkész volt, és egyik spanyol országi túráján élelmiszer konzerv helyett kutyaeledelt vettek de ezt már csak az uzsonna alkalmával vették észre.
Aszódon átszálltunk egy dízel erőforrással működő mozdony által vontatott kocsiba. Az utunk gyönyörű búzamezők és falvak között vezetett. A vonatút klasszikus jellegét a magyar munkamorálnak megfelelő sínek biztosították.
Végül megérkeztünk Mohorára.
[gdwpm id=”0B-C5FB6dB8G3VXpZVHFXT3pCZ2s” w=”412″ h=”232″]
Ahol eleinte rossz irányba indultunk el, de végül megtaláltuk a buszmegállót. A busz 17 óra 37 perckor indult. Mikor megérkeztünk, búcsút vettünk a kamerákkal telezsúfolt busznak és gyalog elindultunk a szállásunk felé, ami a cserhátsurányi általánosiskola tornaterme.
Lepakoltunk, majd elindultunk a presszóba ahol megszereztük első pecsétünket.
[gdwpm id=”0B-C5FB6dB8G3OVlSWDBCVF9wX1U” w=”300″ h=”295″]

Míg mások pecsételtek mi egy lebilincselő japán akciófilmet néztünk.
A volt söröző előtt Peti felolvasta a környék érdekességeiről szóló rész, majd megnéztük a XIV. sz-i katolikus templomot.
[gdwpm id=”0B-C5FB6dB8G3OFhxZjBpaENIN2M” w=”169″ h=”300″]
Este teázgattunk, majd aludni tértünk

Patrik, Matyi, Kristóf