Tábori beszámoló
2010.aug. 07-15.
Cserkésztáboooor,
Kék túra
2010. augusztus 7-én találkozott 21 lelkes cserkész a Búza téren, felkészülve az útra. Az encsi megálló után Boldogkőváralján megmászva a várhoz vezető utat, boldogan pecsételtük első pecsétünket az MTSZ OKT PH-jánál. 🙂
Első nap,, bevezetésként” csak 3 km-t tettünk meg Boldogkőváraljáról Arkáig, ahol már Zsuzsa néni és Viki várt minket a felállított sátrakkal és a készülőben lévő tarhonyával. Egy kis falunézés után jöhetett a vacsi, aztán tábortűz és az alvás.
Második nap 14kmt gyalogoltunk, majd megérkeztünk Regécre, ahol szintén felmásztunk a várhoz, de a kilátás és a pihenés miatt megérte. 😛 Szállásunknál voltak a rendőrbácsik és nénik, akik keresték az eltűnt bácsit :(, aranyos kutyákkal.
Reggel ébresztő, reggeli, aztán indulás az Eszkála-erdészházhoz, egy újabb pecsétért,de ott nem tudtunk aludni, így Újhután, egy RÉGI úttörő táborhelyen éjszakáztunk, ahol vacsira szalonnát sütöttünk, ahol tábortűznél megismerhettük Dani és Nándi fantasztikus tánc-dal bemutatóját (WakaWaka), ahol őrséget álltunk és ahol a kellemes patakcsobogás mellett ,,aludhattunk” (hajnalban pedig farakodó kedves kocsikra kelhettünk).
Negyedik nap Makkoshotyka volt a cél, ott meglátogattunk egy bácsi magán vadászkiállítását, a helyi kocsmában pecsételtünk, szimpatikus bácsik társaságában, Áka a református templomban áhítattal készült nekünk. Tábortűz után Edina esti mesét olvasott, miközben nézhettük a hullócsillagokat. Hajnali 5-től hallgathattuk a kakasokat és érezhettük a disznókat, a finom DESNYÓ Sprével egyetemben, lekváros kenyér reggelire, utána indulás Sátoraljaújhelyre. Útközben képet csináltunk a Rákóczi-fánál, és felmásztunk (aha… inkább dzsungelharcot vívtunk) a Magyar Kálváriához, szálláselfoglalás, zuhiiii és utána városban fagyizás, sütizés ( Sütikééét? :P), ami a túrák után nagyon jól esett.
Reggel napsütésre ébredtünk és mosolyogva vágtunk neki a legnehezebbnek ígérkező Nagy-milici túránknak, ahol a szintkülönbség +562 volt, Nagy-Milic pedig 895m magasan fekszik Felvidék és Magyarország határán. A hegy tetején ebédeltünk, keksszel pózoltunk a fényképezőgépnek, majd indulás Hollóházára. Bogi, a drága kis pulikutya Füzérről kísért végig minket a végállomásig, Hollóházáig. Itt ÁGYBAN aludhattunk, krumplis gulyást vacsoráltunk és és és és és DINNYÉT ehettünk. Utolsó tábortűz fantasztikusan sikerült, sokat nevettünk (köszi Mindenkinek) és még utána bent is játszottunk a házikóban. Fél 1 körül alvás, reggel 7-kor ébresztés, reformátusok templom, katolikusok Porcelán múzeum, utána fordítva.
Másnap libegőn mentünk fel a kilátóhoz, onnan lőttük be a következő célunkat, Vágáshutát. Itt kulturált körülmények között zuhanyozhattunk, bár nem lett volna rá túl nagy szükség, hiszen reggel elkezdett esni az eső. Nem volt nagy gond belőle, hiszen hamar elállt, de a sátrak picit vizesek maradtak. Mire Füzérre értünk a sátrak csontszárazak voltak, a vacsi készült és mi egy pici pihenő után felmásztunk a várhoz. Itt felköszöntöttük Drága Edinánkat (L) születésnapja alkalmából, énekeltünk Neki és ajándékozás utána nagyöleléssel ünnepeltük. Éjszaka erősen fújt a szél, de nem volt nagyobb vihar.
Aztán buszra szálltunk, Sátoraljaújhelyen vonattal indultunk hazafelé.
Rengeteg szép és hatalmasan jó élményekkel gazdagodva tekinthetünk vissza a táborra, ami nem egy megszokott
cserkésztábor volt. Ezért is szeretnénk nagyon megköszönni és hálával gondolni kedves vezetőinkre, akik elindítottak a Kék túra útvonalán. Tényleg nagyon nagyon köszönjük a szervezést, a jókedvet, a hangulatot… azt, hogy táborozhattunk együtt!
Jó munkát!
Kovács Anna és Szondi Bori
784. Erő cserkészcsapat