Az indulás napja:(Írta:Martin)

2011. december 27-én háromnapos téli portyára mentünk Mátraházára. Megérkeztünk, a beköltözés egyszerűen ment. Egy emeletes, ifjúsági szállásra érkeztünk, amit 2 kályha fűtött, 1 fent és 1 lent. Ebéd előtt megtörtént a zászlófelvonás. Ebéd után túrázással egybekötött terepszemlére mentünk. A túra végén találtunk egy játékra megfelelő helyet és elkezdtünk játszani. Miután hazaértünk egy kis szabadfoglalkozás után elkezdtük főzni a spagettit. Mindenkinek ízlett a vacsora és utána kimentünk a tábortűzhöz, amit Martin gyújtott meg. Ott is játszattunk, énekeltünk egy kicsit majd bementünk. Este játszottunk alszik a várost aztán lefeküdtünk „aludni”.

Második nap:(Írta: Magyari Eszter)

Fél 8-kor az ébresztő kopogás után még álmosan másztunk ki az ágyból, de a reggeli intergalaktikus Jabba torna nem csak fizikailag, hanem szellemileg is helyre rázta a csapatot. Megtanultuk a pi-tyu és a tu-csuo formákat is Szabi útmutatója révén, de még nyelvünk is bemelegedett, amely aztán a takarítás közben hozta meg hatását. Az emelet zsongott a csacsogásoktól. A kiadós reggeli után mindenki összekészült túrára és fél 10-kor el is indultunk. A két Jedi titokban tartotta a tervet, nem tudta senki merre visz az utunk. A zöld jelzésen haladva lassan mindenkinek feltűnővé vált, hogy már jó ideje lefelé haladunk. Ami nem lett volna rossz, de tudtunk egyszer felfelé is kell majd mennünk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, nagyon szép időben, nekivetkőzve tudtunk túrázni. Néhol vízmosás, szitáló köd, csúszós talaj nehezítette az utunkat, de hamarosan elindultunk fölfelé Kékestetőre. Szerencsére egy muflon csordában is gyönyörködhettünk. Személy szerint nagyon élveztem, hiszen muflont állatkerten és egy elgázolt példányon kívül nem láttam még. 😀 Nagyon érdekes volt megfigyelni a táj és a hőmérséklet változását. Folyamatosan kerültek fel a kabátok, sálak és a sapkák, miközben a szinte őszi tájból, hófoltos területre értünk. Hamarosan megláttuk a Kékes 2 km jelzést és örültünk, hogy nem vagyunk messze. Örömünk rövid ideig tartott, hiszen pár lépés után olyan meredek út állt előttünk, hogy néhány ember kivételével megtorpantunk. Én őszintén szólva nehezen fogtam fel, hogy ott kell felmennünk, de látva a többiek bukdácsolását, megcsúszását és négykézláb menését, egyre világosabbá vált, hogy rám is ez vár. Mindenki a saját tempójában, de mégis kis pár fős csapatokat alkotva haladtunk lassan felfelé, hiszen sokszor jól jött egy-egy segítő kéz. Biztosan nyári, száraz időben sem lehet könnyű feljutni, de a csúszós kövek és az avar kihívások elé állítottak minket. Mivel széles volt az út, ezért akár több méter távolság is volt köztünk, mindenki arra haladt, amerre gondolta, jobb lesz a talaj. Elég mókás látvány lehetett, míg az egyikünk bukdácsolva, négykézláb haladt felfelé, addig a másik jó fogást találva kényelmesen bandukolt felfelé. Az elsőként felérőktől a csatlakozó úthoz hallottuk, hogy már csak 1,6 km van hátra. Gondoltam is, hogy ha ez a 400 m ilyen, akkor a többi milyen lesz. De nem sokat töprengtem rajta, hiszen akkor épp arra koncentráltam, hogy egy kidőlt fán másszak keresztül. Nekem a 400 m-ből az utolsó pár méter volt a legnehezebb. Meredek jégpályára tévedtem. De Dani és Attila segítő botjai, és Hajni segítő keze felhúzott. Lassan mindenki szépen felért, de sajnos a kis csapatunk ketté vált. Elcsúsztunk az idővel, így voltak, akik önkéntesen visszamentek a szállásra előkészülni a szalonnasütéshez, míg mi a bátor jelentkezők Ricsi bácsi intő szavai ellenére elindultunk ismét felfelé a meredek lejtőn. Ez azért volt nehezebb, mert sziklás útvonal volt, így nekem is sikerült egy szépet zuhannom, ami után úgy sajgott a térdem, hogy a meredek felfelé menetet magamban jajgatással tettem meg. Pedig Hajni figyelmeztetett, hogy ne kapaszkodjak a kidőlt fenyőbe. De a szavai akkor értek el, amikor már épp bele kapaszkodtam. A fa gallyakkal együtt estem le térddel a sziklára. A meredek részt legyőzve a látkép ismét változott. Havas tájra érkeztünk. Ami nagyon szép látvány volt, hiszen idén még nem volt részünk ilyenben. Felfelé haladva a hó lassan fagyott hóvá változott, amely lépéseinket kísérve csilingelően tört össze. A tájat lassan befedte a köd, jelezve, hogy a csúcs már nincs messze. Felérve szétszóródtunk, mindenki kereste a magának való elfoglaltságot. Volt aki a tájban gyönyörködött, de volt aki vásárolgatott. Sajnáltuk is, hogy nem volt nálunk szánkó, mert látva a sok embert, mi is kedvet kaptunk hozzá. A csúcsot jelző kőnél való fényképezés után, felmentünk a TV toronyba is. Sajnos a köd miatt nem tudtunk a tájban gyönyörködni, ellenben így is szép látványt nyújtottak a különféle jégcsapok, zúzmarák. Pár perc alatt a hideg széltől át is fagytunk, de a toronykávézó részében pár perc alatt kiolvadtunk. A Mátraházára visszavezető út az egyik sípályán vitt lefelé. Az út szélén, helyenként lábszárig süllyedtünk a hóban. A túra alatt összes Jedi jelölt sikeres próbát tett, de még előttük állt a lézerkarddal való védekezés elsajátítása. 3 bátor padavan (Attila, Eszter és Szabolcs) bottal felszerelkezve készen álltak a hógolyóink sortüzére. Mivel a támadásunkat kitűnően védték, így Nándi Jedi megkérte őket, hogy takarják el a szemüket. Így már nehezebben védekeztek, de így is sikeresen kiállták a próbát. Pár perc elteltével már magunk után hagytuk a havas tájat és a Mátraháza tábla sem váratott sokáig magára. 15 óra volt, amikor megérkeztünk a szállásra. Minden elő volt készítve egy jó szalonnasütéshez. Az idő sürgetett minket, mert több embernek haza kellett este mennie, így 4 óráig mindenki elkészítette és meg is ette a csöpögtetett zsíros kenyerét. Hamarosan mindenki készen állt arra, hogy a 3 Jedi jelöltünket Jedivé, vagyis a cserkész jelölteket cserkésszé avassuk. A Naphimnusz Park 10 állomása ehhez a legalkalmasabb terep volt. A 10 állomáson végigmenve, majd a tábortűz mellett hárman tették le a cserkész fogadalmat. Ezúton ismét gratulálok Ahokainen Attilának, Szondi Eszternek és Kapusi Szabolcsnak. Sajnos nemsokára Ricsi bácsinak, Sárának, Szabinak el kellett menniük, de Peti visszaérkezett és ismét belevetette a kis csapat magát az activity szépségébe. Mindeközben Bori, Hajni, Gergő és jómagam a paprikás krumpli elkészítésén dolgoztunk. Este 9 óra környékén járt az idő, mire tálalni lehetett. A napi programok és a vacsora hatására, mindenki elálmosodott. Ellenben még hátra volt a meglepetés program. Diafilmen nézhettük meg Trója ostromát. Megismerhettük a görögök, a rómaiak és az istenek kalandos történetét. Utána lefekvéshez készülődve volt, aki a zuhany felé vette az irányt, de néhányan még játszottak kicsit. A takarodó után, az előző nappal ellentétben a szállás hamar elhalkult, amely bizonyította, hogy kellően mozgalmas nap volt mögöttünk

Utolsó nap:(Írta:Körmöndi Dani)
  1. felébredtünk , felöltöztünk  aztán  lementünk  reggelizni. Miután megreggeliztünk a csapat felével elmentünk a közeli  erdőbe számháborúzni. Nagyon izgalmas  volt . Minden résztvevője élvezte. Amikor visszaértünk a táborba  mindenki  fázott úgyhogy miután megmelegedtünk hozzáláttunk az  ebédhez. Közben  jókat  nevetgéltünk. Végül  megérkezett a táborzáró. A  zászlónak tisztelegve  elénekeltük a  Himnuszt. A végén mindenkitől megkérdezték, hogyan érezte magát, és az összes gyermek csupa jót mondott. Azután mindenkiért megjöttek a szülők és búcsút vettünk egymástól.  Így ért véget ez az élményekben és jókedvben bővelkedő tábor.
Adó 1%

Kérjük adója 1%-val támogassa szervezetünk működését!

Adószám: 18443947-1-05

Tehetségpont

Amennyiben a Tehetségpont hálózatról szeretne többet megtudni, látogasson a tehetseg.hu oldalra, az alábbi képre kattintva: