Kéktúra-Sárvár

A 2017-es Kék túra szakaszunk :)

Sárvár – Gérce

Az utolsó napra ébredtünk! Nagyon nehezen megy a csapatnak a felkelés. Ma már csak egy rövid, 13 km-es szakaszt fogunk teljesíteni. Gércén pecsét, majd onnan busszal Szombathely, majd vonattal Miskolc. Fontos, hogy ne késsük le a buszt,mert különben az állomáson alszunk 🙂

A Lidl mellett megreggeliztünk, és azóta már lenyomtuk az út felét egy szusszal. Mit nekünk sajgó láb! Apropó Lidl.. állunk a sorban félig kómásan a pénztárnál, Vivi fizet előttem, és hallottam, hogy a pénztáros valamit nagyon mormol, de úgy, hogy halljam. Biztosra akart menni és egymás után vagy háromszor elmondta, hogy “Milyen cserkész az ilyen, köszön neki az ember és vissza sem köszön, elvenném én a jelvényét!” Okés, vettem, elérte a célját, hogy én is vegyem a zsörtölődését. Persze jó hangosan visszaköszöntem, mikor odaértem és rámköszönt, majd megkérdeztem, hogy így kielégitő-e az elvárásainak? Erre ő, hogy nem szereti, ha valaki nem köszön vissza. Erre én, hogy én meg az okvetetlenkedő embereket nem szeretem. Esetleg arra nem gondolt, hogy a szóban forgó lány elbambult, mert fáradt? Erre ő, hogy dehogy bambult, hiszen távozáskor ráköszöntem. Erre én, hogy milyen jó azért, hogy maga viszont tökéletes! Erre ő, hogy dehogy az. Erre én, hogy dehogynem az, ne szerénykedjen, maga tökéletes. Mindezt persze igyekeztem cinikusban nyomni, persze kattogott az agyam, hogy cserkész nyakkendőben meddig mehetek el? Persze igazam lett, mert Vivi nemhogy a pénztáros kiakadásból, de még abból a szócsatából sem vett észre semmit, amikor megvédtem, annyira elbambult. Kint reggeli közben meséltem el a sztorit, hogy mi történt tőle három méterre. Mint kiderült Vivi meg azt nem tudta eldönteni, hogy a pénztáros – aki mint tudjuk tökéletes – mikor beszél neki és mikor a kollégáinak a fülesébe…

Most éppen 9.52 óra van. Az utolsó pihenésünk egyike:

Megérkeztünk Gércére! Nagyon jó szintidőt jöttünk. Az utolsó pecsételésünk: 

Most már a buszt várjuk, Patrik el is aludt

Már a vonaton ülünk, a visszaút kissé csavarosra sikeredett, épp a Keletiből a Tiszaira megyünk IC-vel, de helyjegy már nem volt, így a folyosón csövezünk. A lányok felszálltak a sebes vonatra, csak épp azt nem nézték meg mi hol vagyunk… na de mindegy, Füzesabonyban találkozunk!

Minden jó, ha jó a vége – tartja a mondás, és így is lett. A kalauz nagyon jó fej volt és kidumáltuk, hogy ne büntessen meg, mert alapvetően szétszakadtunk, azért jöttünk az IC-vel. A lányok felszálltak Füzesabonyban hozzánk, így együtt indultunk és együtt is fogunk megérkezni. A blogot is zárjuk… mivel tudjuk, hogy tömegek olvasták mindenkit megnyugtatunk: jövőre folytatjuk! 🙂

Hajrá Miskolc! A Bükk-hegységnél nincsen szebb és jobb!

Szeleste – Sárvár

Lassan indul a reggel…, bár 6.00 órakor, vagyis negyed órája csörgött az óra nehezen bír a csapat kikelni a hálózsákból.

Nem jön le a fotóból, a művház színpadán alszanak.

Ma 23 km körül lesz a táv, ami nem sok, a kérdés, hogy a sérülésekkel hogyan állunk. Egy kis érdekesség: a Kék túra jelvényszerző mozgalom 40 éves indulása óta mindössze 5800 fő kapta meg a fém jelvényt, ennyien teljesítették a távot. Azt hittem lényegesen többen… Szóval úgy tűnik, hogy menőbb Kék túra jelvénnyel frenkizni, mint mondjuk megmászni a K2-es csúcsot, mert lényegesen kevesebben teljesítették. 🙂 Talán a Holdra szállás… na az lehet még talán hasonlóan menő 🙂

Lassan indulunk, reggelizés közben elbeszélgettünk a takarítókkal. Az egyikük múlt héten volt a Szeleste – Mariazell gyalogos zarándoklaton, napi 35 km-ert nyomtak le öt napon keresztül. Ötvenen voltak, fiatalok és idősek egyaránt. Egy világ omlott össze bennünk… Na jó, de rajtuk nem volt hátizsák B-)

A szelestei vasútállomáson nem volt pecsét, mint kiderült egy éve bezárt. Az ott lakó nénitől kikönyörögtünk egy pecsétet, mondván nem akarja, hogy odaszokjanak a turisták. Pfhüjj, gonosz turisták, aki havi két alkalommal zavarnák a néni pörgő életét. Én éppen kukorica morzsolásban zavartam meg… Ájjj ezek a városiak, csak gyalogolnak a nagy pakkal a hátukon, meg cippzáras paplany, meg villanyos gitár.. Hova jutunk! 🙂

Na de komolyra fordítva 10.30 és még Bögötre sem értünk el, ami Szelestétől 6 km. Kristóf lába annyira bedurrant, hogy alig tud járni. Bögötön pecsételünk és felrakjuk a buszra, majd Sárváron találkozunk. Épp egy út menti keresztnél pihenünk.

Becammogtunk Bögötre, de onnan már Vivi sem bírt tovább jönni, így ketten Kristóffal busszal jutnak el Sárvárra. Azóta mi már Csényébe értünk, hirtelen felgyorsult tempóval. Akik még játékban maradtak:

Brutál vízhólyag, bedurrant boka. Szeretünk Kemenes-hát!

Na azóta már beértünk Sárvárra és lepakoltunk a szállásunkon, ami a Gimi tornaterme. Köszönet a helyi csapat parancsnokának Ottónak, aki tiszta Gyenes Laci klón (mezőkövesdi csapat volt pk). Becsoszogtunk a Strandra, ott 21.15-ig (!) áztattuk magunkat, és meg is ebéd/vacsoráztunk.

Hazafelé megkerestük a pecsételő helyet, majd nyugovóra tértünk

Kőszeg – Szeleste

6.00 óra. A túránk harmadik napjára ébredtünk. Hamarosan reggelizünk, leadjuk a szállásunk kulcsát, és nekivágunk a mai távnak. A kőszegi pecsételőhely a vasútállomáson van, ott majd lövök egy fotót magunkról.

Letoltuk az utat Tömördig, ami egyben pecsételő hely is. Pici, aranyos, rendezett, de hihetetlenül kihalt falu, egy nyomós kúton kívül más nem nagyon van. A lányok jó kis tempót diktáltak elöl, a 15 km-es távot, aminek a szintideje elvileg 4 óra lenyomtuk 2.45 óra alatt.

Megérkeztünk a következő pecsételő helyhez az Ablánci Malom Csárdához, aminek sajnos csak a romjai vannak meg. Eléggé elfáradt a csapat, de már csak 10 km van hátra. Az út egyébként laza és eltévedés nélküli volt, még áfonyát szedő nénikkel is beszélgettünk egy picit. Szóval egy hangulatkép az  ablonci pihenésről

Itt vagyunk Szelestén! Nem értjük hogyan és miért, de mindenkit padlóra tett az út. Az izmok lemerevedtek, millió cipőfeltörés és vízhólyag, miegyéb. Szeleste meglepően nagy egyutcás falu. A kultúrban alszunk, úgy vártak, hogy már a zárban volt a kulcs. Értitek? Kinyitották nekünk az épületet és megbízva bennünk – mert cserkészek és Kék túrázók vagyunk – nekünk adták használatra mindezt ingyen. Szinte hihetetlen ez a bizalom és jófejség a polgármestertől.

A parkot egy gyönyörűen gondozott atborétum övezi. A boltok sajna zárva voltak, mire megérkeztünk, de megpróbáltuk az egyik kocsmához tartozo boltot kinyittatni, de nem sikerült, a pultos menyecske elég bunkón állt hozzánk. Na de megneszeltük, hogy a másik kocsmában meg van melegszendvics! Nekünk sem kellett több, átvánszorogtunk Kristóf kivételével – mert szegény nem bír járni – a higany mozgásunkkal, és kértünk sok-sok finom ételt, miközben bepanaszoltuk, hogy milyen barátságtalan volt a másik fiatal hölgy… persze bókoltunk ezerrel, meg hagytunk egy rakás jattot, mert ez a hölgyike meg nagyon jó fej volt, még extra ketchupot is kaptunk!

Készülödünk a lefekvésre, kíváncsian várjuk holnap ki-hogy bír majd menni 🙂

Erről jut eszembe:

– Doktor úr, segítsen már nekem, mert nem bírok menni!

– De hogy jött akkor ide?

– Jönni azt tudok, csak menni nem!

Írott-kő – Kőszeg

Hajnali öt óra van, hamarosan reggelizünk és indulunk busszal Velembe, hogy onnan Írott-kőre felgyalogolva kezdhessük utunkat a 0. km kőtől!

Gyors interjú ki-mit álmodott:

Reni: semmit

Vivi: hogy otthon vagyok.

Patrik: nem emlékszem.

Attila: valami érdekeset.

Kristóf: nem aludtam annyira, hogy álmodjam.

Péter: ezek olyan mázlisták voltak tegnap, hogy tippelgetésben legyőztek a Honfoglalóban.

Egy kép a szállásunkról ébredés uán

Godot-ra a velemi buszra várva a sarki kocsmában elfogyasztott életmentő kávé után dideregve 6.00 órakor:

 

Fent vagyunk Írott-kőn! Egész kemény szintemelkedés és 5km gyaloglás után megérkeztünk a kiinduló pontra, vagyis a Kék-túra szakasz 0. km kövéhez!

Innen a Hörmann forráshoz megyünk hamarosan tovább, ahol IV. Kerületi cserkészek táboroznak. Ott vizet is tudunk tölteni. De előtte méfg felmentünk az Írott-kői kilátóba, ahonnan egészen a Somló hegyig elláttunk. Ami meglepett az a pici kiállítás, ami a kilátó alsó szintjén van, ami egész reálisan mutatja be a trianoni határ kialakulásának helyi történetét.

A Hörmann forráshoz érve találkoztunk a veszprémi cserkészcsapattal, már messziről kiszúrtuk a szép fehér tabi sátrakat. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy minta tábort láttunk: a napostiszt egyenruhában fogadott, szép, rendezett, megépített őrsi körletek, a gh-ban szép rend, a vizes kannák sorba rendezve álltak, mindez az erdő közepén. Beszélgettünk egy keveset és készítettünk egy közös fotót

Nem akarok túlzottan szentimenti lenni, de a cserkészet nagyszerűsége és ereje kézzel fogható: mindent tudtak a KNT táborunkról (a ti oldalatok az a profi görög keretmesés, nem?), ismerték Springer Bencét, egy perc alatt millió közös témánk volt. Kőszegen egy cserkész intézte a szállást, Sárváron szintén egy cserkész segít… jó ez azért! 🙂

Hétforrás pecsételőhely a hét vezér nevével, melyekből egy-egy forrás fakad a felszínre

Nos az előző írásom óta 18 km-t lenyomva és kb 500 m (!) szintkülönbséggel a hátunk mögött megérkeztünk Kőszegre, ebédeltünk egy igen jót, bejártuk a várat és megnéztük Magyarország történetét 3D-ben 15 percben összesűrítve.

Most éppen kávézunk és a mozgalmas és korán induló nap után igyekszünk életet lehelni magunkba.

Visszaérvén szállásunkra jó nagy pihenés és beszélgetés után megvacsoráztunk, lezuhanyoztunk. Holnap hosszú utunk lesz, picit rákészülünk… Mondanom sem kell, hogy egy-egy pecsét megszerzése nagyobb kunszt számunkra, mint Klein Dávid sikeres csúcstámadása. Az csak egy hétezres hegy, na de a Kőszegi-hegység, az már valami. A Kemeneshátról nem is beszélve, holnap legalább 25 méter lesz a szintemelkedő 35 km-en.

Zárásként egy fotó, hogy milyen sors vár arra, aki nem teljesítni az aznapi szakaszt…

Séta Kőszegen

Régi jó ismerős, őscserkész barátom Básthy Béla, aki azóta többedik ciklusát tölti alpolgármesterként engedett be a cserkészotthonba.

Lepakoltunk és bejártuk a várost, ami gyönyörű. Itt éppen a herceg bókol kiválasztottjának a Jurisics várnál.

Holnap hajnalban kelünk, már előre efáradtunk. No comment:

 

 

Úton Kőszeg felé

Elindultunk! Hatan vágtunk végül neki az útnak, Patrik a Keletiben csatlakozott hozzánk. Épp a Komáromnál tartunk a szobathelyi Savaria IC-n.

Kidőltek a srácok 🙂

Minden gond nélkül megérkeztünk Szombathelyre, ahol 30 percünk van a továbbindulásig. A csapat még nem igazán oldódott fel, lsd lenti kép.

Megérkeztünk Kőszegre! Túl vagyunk egy ebéden, amit az Óváros egyik éttermében fogyasztottunk el. Beszereztünk pár helyi térképet, hamarosan lepakolunk a szálláshelyünkön a Brenner házban, aztán meglátogatjuk a Jurisics várat!

A csapat a Jézus szíve templom előtt:

Indulás előtt

Holnap indulunk utunkra! Pár nappal ezelőtt tartottunk egy megbeszélést ki mit hozzon magával… remélem sikerül a csapatnak a cipelendő terhet a minimálisra csökkenteni, és senkinek sem jut eszébe a Háború és békét magával hozni 🙂

Fontos szempont, hogy legyen kéznél kar és láb, mert a kar a karé, a láb a lábé. Az ebéd pedig…

 

 

Idén is Szent István, alias Kék – túra!

Hosszadalmas egyeztetés után végre sikerült találni öt egybefüggő napot, amikor el tudunk menni Kék-túrázni, egészen pontosan a 0. km-től elindulva teljesíteni a Kőszeg – Káld szakaszt. Mindössze hatan fogunk menni, sátrat nem viszünk, előre leszerveztük az ottani cserkészekkel, hogy hol fogjuk estére meghúzni magunkat: van ahol rendházban, van ahol tornateremben, van, ahol művelődési házban. Egy kérés volt  csak… legalább zuhany legyen:))

Az akció július 3-7 között lesz. A túracsapat tagjai: Reni és Vivi a Nagy Lajos cs cs., Patrik, Attila, Kristóf és Péter (jómagam) pedig az Erő cserkészcsapatból.

Szóval kövessétek a kalandunkat!

Adó 1%

Kérjük adója 1%-val támogassa szervezetünk működését!

Adószám: 18443947-1-05

Tehetségpont

Amennyiben a Tehetségpont hálózatról szeretne többet megtudni, látogasson a tehetseg.hu oldalra, az alábbi képre kattintva: