Péter Jernei

Önkéntes nap 2018. október14.

A találkozó szokásos módon a Petőfi téren volt, de sokan, akik helyben laknak és ismerik a környéket egyből az I. Világháborús temetőhöz jöttek. Összesen 30 önkéntes érkezett a Kandó, Baross, Szentpáli iskolákból, jöttek cserkészek, Háromkő Egyesület tagok, illetve jött egy idősebb hölgy is, aki a Jókai lakótelepen él. Szóval szép számmal gyűltünk össze.
Egy rövid történelmi összefoglalóval kezdődött a nap, majd nekiláttunk a feladatoknak: Zahuczky László történész által kinyomtatott lapokat, – melyek az eredeti sírkataszterben található neveket tartalmazta – kellett a sírkövekhez párosítani.
Nem volt egyszerű munka a sírköveken található neveket az eredeti nevekhez társítani, de ennyi emberrel egész hatékonyak voltunk, bár pontosan tudtuk, hogy egy nap alatt lehetetlen a végérejutni. A sziszifuszi munka eredményeként a kb 650 névnek a felét feldolgoztuk az alábbi eredménnyel: kb 200 nevet megtaláltunk, amit össze tudtuk párosítani. A neveket az adatbázisban elektronikusan javítani tudtuk, vagyis ezek az adatok immáron hitelesnek tekinthetők! A rossz hír az, hogy minden második, szépen felújított sírkövön szereplő adat hibás! A keresést az is nehezíti, hogy a sírkövek számát a felújított kövekre nem vésték fel, így lehetetlenné téve az azonosítást – eredetileg ugyanis a köveket beszámozták, így vezették fel az elhelyezkedésüket a térképre. Egy másik csapat folytatta a terület átfésülését és újabb sírköveket fedeztek fel, amiket az elmúlt évtizedek során hordtak szét az emberek. A napot egy közös pizza evéssel zártunk, amire vendégeink voltak az önkéntesek. Köszönet és hála a segítségért!

Önkéntes nap 2018. október 13.

Mivel szombat munkanap volt, eredetileg vasárnapra terveztük az őszi önkéntes napot, de látván a hirdetésünket Szemerszki Mihály a Búza-téri görög katolikus parókus jelentkezett, hogy 15 fővel szombat délután jönnének segíteni a munkálatokhoz. Nagyon megörültünk a nagylelkű felajánlásnak és gyorsan át is szerveztük kicsit a hétvégét. A Fráter Gimnáziumban tanuló hittanos csoport nagyon lelkesen kezdett a munkának, ami az alábbiakból állt: a temetőt övező 50-100 méteres sávban – ami gyakorlatilag egy dzsungel – újabb, eddig elő nem került katonai sírkövek keresése, az emléktábla lefestése, illetve az átstrukturált temető adatbázisának frissítése laptoppal.
A sűrű akácosban, ami számtalan pólót és nadrágot megszaggatott a diákok 14 db eddig fel nem fedezett sírkövet találtak!
Vagyis még több katona sírja került elő, olyanoké, akiket ha most nem találunk meg az emlékük örökké a semmibe vész! A kiásott, koszos köveket a diákok megtisztították, és krétával olvashatóvá tették a neveket!
A történelmi áttekintést tartalmazó emléktáblára is rá fért már a lazúrozás, három rétegben kenték le, annyira szívta magába a lazúrt a fa felület. Zárásként egy csoportképet is készítettünk. Köszönjük a munkátokat!

Előkerült a sírkataszter

Érdekes fejlemények vannak a területre vonatkozó levéltári anyagokkal kapcsolatban! Ugyanis előkerültek olyan dokumentumok, melyek a temető kialakításával kapcsolatos határozatokat tartalmazza, illetve a Dobrossy István hagyatékából az eredeti kataszter, térképpel ellátva. Azt eddig is lehetett sejteni, hogy az általunk a sírkövekről összeírt kataszterben szereplő nevek és adatok nem felelnek meg teljesen a valóságnak, hiszen sok esetben sérült, olvashatatlan felületet igyekeztünk olvashatóvá tenni. Erre úgy tekintettünk, mint egy alap dokumentumra, amiből ki lehet indulni a későbbi kutatások során. Viszont most már pontosan látjuk, hogy a felújított kövekre felvésett nevek nagyban eltérnek a valóságtól, ezért sem értjük, hogy egy ilyen beruházást miért nem előzött meg kutatás, vagy legalább kérdezték volna meg a véleményünket a teendőkről… A felújított sírköveken szereplő nevek, több, mint 40%-án helytelen, elírt név szerepel! Vagyis épp a lényeget nem sikerült elérni: a hősi halott katonák emlékét megőrizni az utókor számára…

Jó hírek a nyárra

Sok jó dolog történt mostanában a projektünkkel kapcsolatban! A temető felújítását végző Titán Kft 500 ezer Ft támogatást adott az egyesületünknek, megköszönve ezzel az elmúlt évek feltáró munkálatait és azt a gesztust, hogy minden rendelkezésünkre álló információt átadtunk számunka annak érdekében, hogy minél pontosabb adatok kerüljenek feltüntetésre az újonnan felállított sírkövekre. A támogatásból tovább fogjuk folytatni a munkát, ami már nem a karbantartásra – hiszen a terület mostanra már bekerült a Városgazda által gondozott területek közé – hanem a kutatásra fog összpontosítani. Ezúton is köszönjük a Titán Kft támogatását és azt, hogy az I. Világháborús temetőket lelkiismeretesen felújította.

A másik jó hír, hogy a Miskolc MJ Város Mecénás pályázatán 200 ezer Ft támogatásban részesültünk, amit célirányosan a budapesti, illetve a bécsi katonai levéltár kutatásaira fogunk fordítani. A történész szakmai segítőnk Zakuczky László lesz, aki elfoglaltságai ellenére vállalta a felkérésünket, mert az már most pontosan látszik, hogy szakember bevonása, illetve levéltári kutatások nélkül a munkánk megtorpanna. Köszönet a támogatásért a Köznevelési, Kulturális, Turisztikai, Ifjúsági és Sport Bizottságnak!

14 évnyi munkánk ért be

Szinte hihetetlen az a látvány, ami most fogadja az  arra járókat a tetemvári I. Világháborús, úgynevezett “szalag temetőben”. A Miskolc MJ Város által 2017-ben nyert pályázati pénzből teljesen megújult a temető, szinte minden megvalósult, amit célként tűztünk ki magunk elé: a szétmállott kövek cseréje és a kővel leszórt járda a temető jobb oldalán. A terület körbe kerítésére sajnos már nem jutott pénz – hiszen a forrásból még három másik temető is felújításra került -, de talán ez az, amit könnyen el lehet engedni. A sírkövek elkészítéséhez átadtunk minden információt a kivitelezőnek, ami a birtokunkban volt, vagyis az elmúlt majd’ másfél évtizedes munkánk során feltárt, kikutatott és elkészített sírkatasztert, amit évről-évre egészítettünk ki és bővítettünk, ahogyan haladtunk előre a munkával. Persze jól esett volna, ha minket is bevettek volna a megvalósítás folyamatába, ha már közel 1500 önkéntesünk legalább 4000 munkaórájának köszönhetően volt bármi fogalmunk arról, hogy mekkora is a temető területe, hány katona van ide temetve, és milyen adat szerepel egy-egy sírkövön. Arról nem is beszélve, hogy mennyi felszerelést, alapanyagot, élelmiszert vásároltunk a 14 év alatt, ami több milliós nagyságrendet ölel fel. Persze már 2004-ben pontosan láttuk – , amikor még azt sem tudta senki, hogy itt katonai temető van – , hogyha egyszer a munka véghez érünk, már mindenki magáénak tudja majd az érdemet. Ezért is dokumentáltunk mindent lépésről lépésre, és állítottuk a kopjafát.

Persze a munkának még koránt sincs vége, hiszen sok olyan sírkő van, amit nem volt időnk kikutatni, amiről egyetlen adatunk sincs, vagy csak részadatok (névfoszlányok, nincs rang, születés, halál dátum, stb.). Ha még lett volna két-három évünk… akkor éppen a végére értünk volna mindennek. A következő lépés a Tetemvár különböző részeiről felkutatni és összegyűjteni a széthordott katonai sírköveket, a neveket felvezetni a sírkataszterbe és… nekik is hasonló szép sírköveket készíteni. A képen is látható kövekre ki kell kutatni a neveket, amire csak a bécsi katonai levéltárban lesz némi esély, illetve a régi, kiszedett kövekről kell valahogyan még több adatot kinyerni, vagyis különböző módszerekkel láthatóvá tenni a felvésett neveket. Abban csak bízni tudunk, hogy valahol be vannak tárolva a kövek és nem került megsemmisítésre. Hogy honnan lesz a fentiekre pénzünk? Még nem tudni, de amit elkezdtünk azt befejezzük, mert a jelenlegi helyzet még nagyon felemás képet mutat. A fura az egészben az, hogy szakmailag nem látom, hogy rajtunk kívül bárki felügyelné a munkálatokat, hiszen ha itt rossz évszám ,más név kerül felvésésre… az örökké így marad. De akkor mi értelme volt az egész felújításnak, ha éppen a lényeg vész el, vagyis a hősi halált halt magyar katonáknak emléket állítani és átörökíteni az utókornak a tettüket? Zárásként beszúrok egy újabb fotót, ami már olyan képet fest erről a katonai temetőtől, amire mindíg is vágytunk!

Akciónap október 14-én

Gyönyörű szép őszi időre ébredtünk az idei év feltehetően utolsó I. Világháborús önkéntes napunk során. A hetekkel korábban beharangozott programra több iskolából is jelentkeztek: Bláthy, Baross, Hermann képviseltette magát. Gyülekező a Petőfi téren volt, onnan közösen mentünk a tetemvári helyszínre. A résztvevők közül még szinte senki sem volt korábban a programunkon, így minden információ új volt számunkra

Miskolc MJ Város Önkormányzata pályázati forrásból fel kívánja újítani a miskolci I. Világháborús temetőket, ezért a nap során a még fel nem tárt katona neveket igyekeztünk összegyűjteni, hogy a későbbi levéltári kutatásokhoz minél több adatunk legyen meg. A sírkövek egy része tökéletesen olvasható: vallás, név, rang, születési év, halálozás dátuma és a sírkő száma olvasható rajta. A kövek egy része már csak részben olvasható és van jópár sírkő, amin semmilyen adat nem látható. Ez utóbbiakat igyekeztünk krétával, szénnel láthatóvá tenni, voltak diákok, akik lefotózták az olvashatatlan felületet, és szerkesztő programmal különböző kontraszt beállításokkal igyekeztek láthatóvá tenni a számokat és betűket, ezen kívül sok korábban rosszul felvitt adatot is korrigáltunk. Az önkénteseket 3-4 fős csoportokba osztva tártuk fel a hiányzó adatokat, minden csoport kapott kinyomtatott katasztert és felszerelést, amire csak szükségük lehetett. Elkezdtük a sírkövek egyenkénti lefotózását is, melyet később feltöltünk a honlapunkra.

A nap végén szokásunkhoz híven ebéddel láttunk vendégül az önkénteseket, majd a Tízes honvéd Egyesület bemutatót tartott a korabeli egyenruhákból és felszerelésekből.

Köszönjük a résztvevők áldozatos munkáját!

Sárvár – Gérce

Az utolsó napra ébredtünk! Nagyon nehezen megy a csapatnak a felkelés. Ma már csak egy rövid, 13 km-es szakaszt fogunk teljesíteni. Gércén pecsét, majd onnan busszal Szombathely, majd vonattal Miskolc. Fontos, hogy ne késsük le a buszt,mert különben az állomáson alszunk 🙂

A Lidl mellett megreggeliztünk, és azóta már lenyomtuk az út felét egy szusszal. Mit nekünk sajgó láb! Apropó Lidl.. állunk a sorban félig kómásan a pénztárnál, Vivi fizet előttem, és hallottam, hogy a pénztáros valamit nagyon mormol, de úgy, hogy halljam. Biztosra akart menni és egymás után vagy háromszor elmondta, hogy “Milyen cserkész az ilyen, köszön neki az ember és vissza sem köszön, elvenném én a jelvényét!” Okés, vettem, elérte a célját, hogy én is vegyem a zsörtölődését. Persze jó hangosan visszaköszöntem, mikor odaértem és rámköszönt, majd megkérdeztem, hogy így kielégitő-e az elvárásainak? Erre ő, hogy nem szereti, ha valaki nem köszön vissza. Erre én, hogy én meg az okvetetlenkedő embereket nem szeretem. Esetleg arra nem gondolt, hogy a szóban forgó lány elbambult, mert fáradt? Erre ő, hogy dehogy bambult, hiszen távozáskor ráköszöntem. Erre én, hogy milyen jó azért, hogy maga viszont tökéletes! Erre ő, hogy dehogy az. Erre én, hogy dehogynem az, ne szerénykedjen, maga tökéletes. Mindezt persze igyekeztem cinikusban nyomni, persze kattogott az agyam, hogy cserkész nyakkendőben meddig mehetek el? Persze igazam lett, mert Vivi nemhogy a pénztáros kiakadásból, de még abból a szócsatából sem vett észre semmit, amikor megvédtem, annyira elbambult. Kint reggeli közben meséltem el a sztorit, hogy mi történt tőle három méterre. Mint kiderült Vivi meg azt nem tudta eldönteni, hogy a pénztáros – aki mint tudjuk tökéletes – mikor beszél neki és mikor a kollégáinak a fülesébe…

Most éppen 9.52 óra van. Az utolsó pihenésünk egyike:

Megérkeztünk Gércére! Nagyon jó szintidőt jöttünk. Az utolsó pecsételésünk: 

Most már a buszt várjuk, Patrik el is aludt

Már a vonaton ülünk, a visszaút kissé csavarosra sikeredett, épp a Keletiből a Tiszaira megyünk IC-vel, de helyjegy már nem volt, így a folyosón csövezünk. A lányok felszálltak a sebes vonatra, csak épp azt nem nézték meg mi hol vagyunk… na de mindegy, Füzesabonyban találkozunk!

Minden jó, ha jó a vége – tartja a mondás, és így is lett. A kalauz nagyon jó fej volt és kidumáltuk, hogy ne büntessen meg, mert alapvetően szétszakadtunk, azért jöttünk az IC-vel. A lányok felszálltak Füzesabonyban hozzánk, így együtt indultunk és együtt is fogunk megérkezni. A blogot is zárjuk… mivel tudjuk, hogy tömegek olvasták mindenkit megnyugtatunk: jövőre folytatjuk! 🙂

Hajrá Miskolc! A Bükk-hegységnél nincsen szebb és jobb!

Szeleste – Sárvár

Lassan indul a reggel…, bár 6.00 órakor, vagyis negyed órája csörgött az óra nehezen bír a csapat kikelni a hálózsákból.

Nem jön le a fotóból, a művház színpadán alszanak.

Ma 23 km körül lesz a táv, ami nem sok, a kérdés, hogy a sérülésekkel hogyan állunk. Egy kis érdekesség: a Kék túra jelvényszerző mozgalom 40 éves indulása óta mindössze 5800 fő kapta meg a fém jelvényt, ennyien teljesítették a távot. Azt hittem lényegesen többen… Szóval úgy tűnik, hogy menőbb Kék túra jelvénnyel frenkizni, mint mondjuk megmászni a K2-es csúcsot, mert lényegesen kevesebben teljesítették. 🙂 Talán a Holdra szállás… na az lehet még talán hasonlóan menő 🙂

Lassan indulunk, reggelizés közben elbeszélgettünk a takarítókkal. Az egyikük múlt héten volt a Szeleste – Mariazell gyalogos zarándoklaton, napi 35 km-ert nyomtak le öt napon keresztül. Ötvenen voltak, fiatalok és idősek egyaránt. Egy világ omlott össze bennünk… Na jó, de rajtuk nem volt hátizsák B-)

A szelestei vasútállomáson nem volt pecsét, mint kiderült egy éve bezárt. Az ott lakó nénitől kikönyörögtünk egy pecsétet, mondván nem akarja, hogy odaszokjanak a turisták. Pfhüjj, gonosz turisták, aki havi két alkalommal zavarnák a néni pörgő életét. Én éppen kukorica morzsolásban zavartam meg… Ájjj ezek a városiak, csak gyalogolnak a nagy pakkal a hátukon, meg cippzáras paplany, meg villanyos gitár.. Hova jutunk! 🙂

Na de komolyra fordítva 10.30 és még Bögötre sem értünk el, ami Szelestétől 6 km. Kristóf lába annyira bedurrant, hogy alig tud járni. Bögötön pecsételünk és felrakjuk a buszra, majd Sárváron találkozunk. Épp egy út menti keresztnél pihenünk.

Becammogtunk Bögötre, de onnan már Vivi sem bírt tovább jönni, így ketten Kristóffal busszal jutnak el Sárvárra. Azóta mi már Csényébe értünk, hirtelen felgyorsult tempóval. Akik még játékban maradtak:

Brutál vízhólyag, bedurrant boka. Szeretünk Kemenes-hát!

Na azóta már beértünk Sárvárra és lepakoltunk a szállásunkon, ami a Gimi tornaterme. Köszönet a helyi csapat parancsnokának Ottónak, aki tiszta Gyenes Laci klón (mezőkövesdi csapat volt pk). Becsoszogtunk a Strandra, ott 21.15-ig (!) áztattuk magunkat, és meg is ebéd/vacsoráztunk.

Hazafelé megkerestük a pecsételő helyet, majd nyugovóra tértünk

Kőszeg – Szeleste

6.00 óra. A túránk harmadik napjára ébredtünk. Hamarosan reggelizünk, leadjuk a szállásunk kulcsát, és nekivágunk a mai távnak. A kőszegi pecsételőhely a vasútállomáson van, ott majd lövök egy fotót magunkról.

Letoltuk az utat Tömördig, ami egyben pecsételő hely is. Pici, aranyos, rendezett, de hihetetlenül kihalt falu, egy nyomós kúton kívül más nem nagyon van. A lányok jó kis tempót diktáltak elöl, a 15 km-es távot, aminek a szintideje elvileg 4 óra lenyomtuk 2.45 óra alatt.

Megérkeztünk a következő pecsételő helyhez az Ablánci Malom Csárdához, aminek sajnos csak a romjai vannak meg. Eléggé elfáradt a csapat, de már csak 10 km van hátra. Az út egyébként laza és eltévedés nélküli volt, még áfonyát szedő nénikkel is beszélgettünk egy picit. Szóval egy hangulatkép az  ablonci pihenésről

Itt vagyunk Szelestén! Nem értjük hogyan és miért, de mindenkit padlóra tett az út. Az izmok lemerevedtek, millió cipőfeltörés és vízhólyag, miegyéb. Szeleste meglepően nagy egyutcás falu. A kultúrban alszunk, úgy vártak, hogy már a zárban volt a kulcs. Értitek? Kinyitották nekünk az épületet és megbízva bennünk – mert cserkészek és Kék túrázók vagyunk – nekünk adták használatra mindezt ingyen. Szinte hihetetlen ez a bizalom és jófejség a polgármestertől.

A parkot egy gyönyörűen gondozott atborétum övezi. A boltok sajna zárva voltak, mire megérkeztünk, de megpróbáltuk az egyik kocsmához tartozo boltot kinyittatni, de nem sikerült, a pultos menyecske elég bunkón állt hozzánk. Na de megneszeltük, hogy a másik kocsmában meg van melegszendvics! Nekünk sem kellett több, átvánszorogtunk Kristóf kivételével – mert szegény nem bír járni – a higany mozgásunkkal, és kértünk sok-sok finom ételt, miközben bepanaszoltuk, hogy milyen barátságtalan volt a másik fiatal hölgy… persze bókoltunk ezerrel, meg hagytunk egy rakás jattot, mert ez a hölgyike meg nagyon jó fej volt, még extra ketchupot is kaptunk!

Készülödünk a lefekvésre, kíváncsian várjuk holnap ki-hogy bír majd menni 🙂

Erről jut eszembe:

– Doktor úr, segítsen már nekem, mert nem bírok menni!

– De hogy jött akkor ide?

– Jönni azt tudok, csak menni nem!

Írott-kő – Kőszeg

Hajnali öt óra van, hamarosan reggelizünk és indulunk busszal Velembe, hogy onnan Írott-kőre felgyalogolva kezdhessük utunkat a 0. km kőtől!

Gyors interjú ki-mit álmodott:

Reni: semmit

Vivi: hogy otthon vagyok.

Patrik: nem emlékszem.

Attila: valami érdekeset.

Kristóf: nem aludtam annyira, hogy álmodjam.

Péter: ezek olyan mázlisták voltak tegnap, hogy tippelgetésben legyőztek a Honfoglalóban.

Egy kép a szállásunkról ébredés uán

Godot-ra a velemi buszra várva a sarki kocsmában elfogyasztott életmentő kávé után dideregve 6.00 órakor:

 

Fent vagyunk Írott-kőn! Egész kemény szintemelkedés és 5km gyaloglás után megérkeztünk a kiinduló pontra, vagyis a Kék-túra szakasz 0. km kövéhez!

Innen a Hörmann forráshoz megyünk hamarosan tovább, ahol IV. Kerületi cserkészek táboroznak. Ott vizet is tudunk tölteni. De előtte méfg felmentünk az Írott-kői kilátóba, ahonnan egészen a Somló hegyig elláttunk. Ami meglepett az a pici kiállítás, ami a kilátó alsó szintjén van, ami egész reálisan mutatja be a trianoni határ kialakulásának helyi történetét.

A Hörmann forráshoz érve találkoztunk a veszprémi cserkészcsapattal, már messziről kiszúrtuk a szép fehér tabi sátrakat. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy minta tábort láttunk: a napostiszt egyenruhában fogadott, szép, rendezett, megépített őrsi körletek, a gh-ban szép rend, a vizes kannák sorba rendezve álltak, mindez az erdő közepén. Beszélgettünk egy keveset és készítettünk egy közös fotót

Nem akarok túlzottan szentimenti lenni, de a cserkészet nagyszerűsége és ereje kézzel fogható: mindent tudtak a KNT táborunkról (a ti oldalatok az a profi görög keretmesés, nem?), ismerték Springer Bencét, egy perc alatt millió közös témánk volt. Kőszegen egy cserkész intézte a szállást, Sárváron szintén egy cserkész segít… jó ez azért! 🙂

Hétforrás pecsételőhely a hét vezér nevével, melyekből egy-egy forrás fakad a felszínre

Nos az előző írásom óta 18 km-t lenyomva és kb 500 m (!) szintkülönbséggel a hátunk mögött megérkeztünk Kőszegre, ebédeltünk egy igen jót, bejártuk a várat és megnéztük Magyarország történetét 3D-ben 15 percben összesűrítve.

Most éppen kávézunk és a mozgalmas és korán induló nap után igyekszünk életet lehelni magunkba.

Visszaérvén szállásunkra jó nagy pihenés és beszélgetés után megvacsoráztunk, lezuhanyoztunk. Holnap hosszú utunk lesz, picit rákészülünk… Mondanom sem kell, hogy egy-egy pecsét megszerzése nagyobb kunszt számunkra, mint Klein Dávid sikeres csúcstámadása. Az csak egy hétezres hegy, na de a Kőszegi-hegység, az már valami. A Kemeneshátról nem is beszélve, holnap legalább 25 méter lesz a szintemelkedő 35 km-en.

Zárásként egy fotó, hogy milyen sors vár arra, aki nem teljesítni az aznapi szakaszt…

Adó 1%

Kérjük adója 1%-val támogassa szervezetünk működését!

Adószám: 18443947-1-05

Tehetségpont

Amennyiben a Tehetségpont hálózatról szeretne többet megtudni, látogasson a tehetseg.hu oldalra, az alábbi képre kattintva: